"Jósokminderől"

    Természetesen a nyaralás alatt is szakítottam időt a horgászásra. Igazán nagy halat nem fogtam, lévén, hogy a legnagyobb csak 1kg volt, de egy cseppet sem bánkódom, mert állandó volt a kapás, és ezeket rendre meg is fogtam. A festői szépségű Hernádszurdokon voltam egy panzió vendége. Ennek a nyaralónak van egy kb. 4 ha nagyságú tava, aminek az átlag vízmélysége 7 m (!). Rengeteg benne a kárász és a kicsi 0,5 kg-os ponty, amik állandóan mozgatták a feeder végét. Persze vannak benne nagyobb halak is, hisz fogtak már itt 20 kg-és pontyot is, és az ott tartózkodásom alatt több 5-8 kg-ost.
A hegyek karjai közt horgázhatunk

    Debrecentől 30 km-re, közvetlenül a Keleti-főcsatorna mellett, a balmazújvárosi Sellő HE gondozásában áll a Sziki-tó. Egy fiatal, mesterséges tóról van szó, ami igen közkedvelt a megyében lakók közt. Az egyesület kicsi; alig 200 főt számlál, de annál lelkesebb. Évente több alkalommal gyülnek össze  a tagok, hogy elrendezzék a víz körül a terepet (nádvágás, a zsilip takarítása, stb.), így mindig kényelmes horgászhelyek várják az érkezőket. A tó körül kikövezett gyalog út várja a pihenni vágyokat. Kocsival tilos felhajtani a gárta, azt a parkolóban kell hagyni. A parton 10-15 m-ként kukák vannak. A tagok nagy gondot fordítanak a tó körüli tisztaságra; a horgászok is rendszeresen összeszedik az elkallódott zacskókat, eldobott csikeket, így nics szemét a parton, ezért mi se hagyjuk azt ott magunk után.
    Mivel a tó a Hortobágyi Nemzeti Park területén fekszik, nagy gondott fordítanak a tisztaságra, és a vadvédelemre, ezért sok és érdekes madárral találkozhat a horgász.
    A tó területe 6,5 ha. Mélysége nagyon változó; a nyíltvizen átlag 1,5 m, de de a tó közepén húzódik, egy mélly; 2,5-3 m-es gödör, amiben a halak áttelelhetnek, ugyanis a szezon végén nics lehalászás. Ezenkívül a medret sok gödör tarkítja, amik a halak kedvelt tartózkodási helyeik.
    Érdemes néhány szót ejteni a víz halfunájáról is. A legjelemzőbb és leginkább horgászott hal a ponty. Ebből fogtak már több 5kg felettit is, valamint egy rekordlistás, több, mint 10 kgos ponty óriást is. A finomszerelékes horgászok kedvéért sok a tóban a kárász és keszeg is. A keszegekről érdemes megemlíteni, hogy a Tiszából származnak, így meglepően sportosak. A vízfelét elfoglaló nádasban horogra akadt már egy 16,4 kg-os amur is, amit a sportás vissza helyezett a tóba, így van még lehetősége másnak is megküzdeni vele. Amugy ebből a halfajból az átlag 3-5 kg. Figyelemre méltó a harcsa álomány is. annyira sok van belőle, hogy aki fog az a megengedett mennyiségen felül még azt is haza viheti. Ezekre a halakra évekig senki se horgászott így igen nagyok is vannak a tóban. Jó példa erre az a harcsa, ami 2007 májusában akadt horogra és a súlya elérte a 60-70 kg is, bár a szerencsés horgász reggel 7-től délig küzdött a hallal, az végül elszabadult. A vízben sok balin is garázdálkodik, valamint érdemes a nádasban csukára is horgászni.
    Rendszeresen rendeznek versenyeket is, valamint évente megrendezésre kerül a "Sellő-nap" is, amikor az egyesüle tagjai és azok családja összegyülik egy kis mulatságra. Természetesen ekkor is lehet horgászni és horgászbemutatók is szoktak lenni. Ezen a napon mindig van egy halfőző verseny is, amikor mindenki bemuthatja mit tud művelni a hallal a bográcsban vagy a serpenyőben.
    A tavon bárki horgászhat, aki megváltja a napijegyet; a felnőtt 2500 Ft, a gyerek és ifi 1500-1500 Ft.
Van egy szabály a tvon, miszerint a 6kg-nál nagyobb pontyot vissza kell helyezni éltető elemébe.
Az alábbiakban közzé teszek néhány képet a vízről:






































































Csak egy sok közül



























Minden nap nyitva a horgászbüfé, ahol a horgászathoz szükséges apróbb dolgokat is megvehetjük

    A feeder -,mint oly sok más horgásztechnika- az angol horgászok agyából pattant ki. Hogy milyen apropóból, azt nem tudom, de a lényeg, hogy működik és eredményes. Az egész módszer lényege a hihetelenül érzékeny spicc, ami a legkisebb, legfinomabb kapást is közvetíti. Ezekből általban hármat adnak a bothoz, külömböző érzékenységben, ezt szinük

mellett a vastagságuk is jelzi. Azt, hogy melyiket használjuk mindig a vízparton kell eldönteni. Gyenge szélben, vagy óvatos kapások esetén a legérzékenyebbet használjuk; erős szélben viszon erősebb spicc kell. A módszer másik különlegessége, az ahogy a botot elhelyezük a vízparton. Mindig a parttal párhuzamosan kell, vagy úgy, hogy a bot vége felfelé nézzen. A lényeg, hogy a zsinor és spicc közel 90°-ot zárjon be. Bedobás után a zsinort kissé meg kell feszíteni, hogy a spicc enyhén görbüljön. Így láthatjuk majd a kapásokat, amik vagy a spicc tovább görbüléseként, vagy kiegyenesedéseként jelentkezik. Bevágni általában akkor kell amikor a bot vége határozozttan hajlik, de ezt is sokminden befolyásolhatja; pl: a kapások vehemeinciája; nyílván nem kell sokáig várni akkor ha a halak gyengén, óvatosan kapnak, mert az életben nem fogják rángatni a botot. Előfordulnak olyan kapások is, amikor a bot hirtelen lerepül a bottartóról a víz fele. Ezt általában a pontyok szokták produkálni, nyáron, de ez ritka, bár azért nem ajánletos 100 méterekre elsétálni a bot mellől.
    A feeder botokon nem tüntetnek fel dodósúly, helyete három angol kifejezést használnak; medium, medium-heavy és heavy.
    A szerelék összeállítása nem kíván különösebb szakértelmet.


























    Meg van a bot és a többi cucc, már csak egy jó orsó kell; a legjobb egy 40-es, 3-4 csapágyas. Különösebb követelmények nincsenek, csak az, hogy a fékredszere precíz és megbízható legyen.
    Az eteőanyag és a csali: ehhez a módszerhez jó sok kaját el kell használnuk, mert ennek épp ez a lényege. Itt sem árt az alapozó etetés, mint a matchbotos technikánál, de itt már nem kell külön utána lőni, mert ezt az eteőkosárba rakott kajával megoldjuk minden dobásnál. Az etetőanyagot úgy kel bekeverni, hogy legkésőbb a fenékre érés pillanatában ki kel oldódnia, hogy így csalogassa  a halakt. Most leírok két jólbevált etetőanyagot. Az egyik saját recept, a másik unokatestvérem, Tar Zoltán által kikisérletezett: az enyém: Van den eynde és sárga Tímár, valamint kukoricadara (2:2:1), ezt külön vízben feloldott rumaromával keverjük, hozzáadunk még csontit, és konzervkukoricát. A másik recept a következő: Maros mix XXL ponty és kukoricadara (1:3), dúsítva szemes takarmánnyal (kemény kukorica, amit egy éjszaka áztattunk, valamint áztatott búza és epres pellet). Az egészet hagyjuk egy kicsit megsavanyodni. Csalinak sokmindent haszálhatunk: csonti (simán vagy fahéjasan), konzervkukorica, pálikás kukorica, fűzött kukorica vagy pellet, főttkrumpli és még sokminden, aminek csak a képzeletünk szab határt. Nyugottan kisérletezzünk, mert ez a siker kulcsa.
    Végszóként csak annyit, hogy mindenkinek érdemes beszerezni egy ilyen botot, mert nagy élényekben lehet részünk.

    Horgász szeretnék lenni- mondják sokan. Mi ilyenkor a tehendő, mert nem megy az csak úgy, hogy veszünk egy botot és uccu neki, hagy szóljon. Meg kell szereznünk az engedélyeket.
    A magyar állampolgár (14. életévét betöltött) csak akkor horgászhat, ha leteszi a szükséges horgászvizsgát és rendelkezik a megfelelő okmányokkal (területi engedly, állami horgászjegy). A horgászvizsga az állam által meghatározott anyagból áll, amit a "Horgászati alapismeretek" című könyv tartalmaz. Ezt általában minden olyan horgász egyesületnél meg lehet vásárolni, ami a vizsgáztatással foglalkozik.
    A vizsga dijja 1000Ft. Ha sikeresen túljutottunk rajta megvásárolhatjuk az állami horgászjegyet, ami szinén 1000Ft. A jegy váltásának van egy feltétele, még pedig az, hogy az országban működő, több mint 1100 egyesület bármelyikénél tagságot létesítsünk. az állami jegy birtokában aztán bármely vízre kiválthatjuk a területi engedélyt. Ez lehet éves, heti, napi vagy több napra szóló.

    Nos igen, ez egy elég fontos kérdés. nemcsak a halak biztonsága érdekében, hanem a horgászok miatt is. Miért? Mert nagyon sok a "horgászatállatkínzás" tipusú ember, akik minden alkamat megragadnak, hogy hangoztassák nézeteiket. Én úgy gondolom, hogy a legjobb védekezés (ez esetben) a megelőzés. Ha ezek az emberek azt látják, hogy a halakat a legkevessebb trauma éri nem fognak belekötni a dologba.
    Kezdők figyelem (a haladóknak sem árt az ismétlés)! Most leírom hogyan bánjuk a kifogott hallal.
    Halat fogtunk, nagyon boldogok vagyunk, de na felejtsük el, hogy ellenfelünk nem osztozik az örömünkben. Ezért tegyünk meg mindent, hogy ő is mihamarabb jólérezze megát. Először: a halat SOHA nem teszük kőre, pláne nem homokra, porba, mert a testét borító nyálka könnyen lejön és enélkül nagyon sebezhető (ez akadájozza meg a vírusok, kórokozok bejutását). A leg jobb az un. pontymatrac, de ez nagyon drága. Ezért a legjobb ha a fűre teszük és nem veszük ki a szákból, mert az nedves. A halat mindig vizes kézzel fogjuk meg. A horog kivételéhez mindig használjunk műanyag horagszabadítót (a fém nem jó, mert csak több kárt tesz, mint hasznot). Ha elsőre nem jön ki a horog ne kotorásszunk a szájában, vegyük ki a szabadítót és kezdjük el újból. Nagyobb halaknál, ill. ragadozóknál használjunk sebészcsipeszt. Ha halunk dobálni kezdené magát finoman fogjuk le, de sose nyomjuk mert könnyen sérül. Na a horog kint van, halunkat haza akarjuk vinni. Ekkor haltartóba kell tenni, ami ne legyen csomózott és ritka szemű, mert a hal úszói könnyen beleakadnak és ez nem csak a haltartótteszi tönkre. A legjobb egy sűrű szemű, csomómentes hosszú haltartó. Amennyiben nem akarjuk haza vinni a zsákmányt, kíméletesen engedjuk vissza. Ez abbó áll, hogy a halt BELETESZÜK a vízbe és addig tartjuk míg nem tud magától elúszni. Tehát SOSE dobjuk, mert az belső sérüléseket okozhat, amibe a hal többnapos szenvedés után belehal. Amikor haza indulunk -ez most durván fog hangzani- üssük agyon, úgy hogy egy ütleggel a tarkójára sózunk. Ez még mindig humánosabb, mint hogy egy szatyorban szenvedjen.

 

    Bedobáshoz készülj!- mondhatnák, hisz egy horgászatról szóló blog első sorait olvasod.Azért kezdtem ennek a szerkeztésébe hogy minél több információt, tapasztalatot, új donságot megoszthassak veletek. Szeretném hogy minél több ember megismerje ezt a csodálatos hobbit, szórakozást, életformát. Életforma bizony, mert ha egyszer valakit "megfertőzött" a horgászat, az többé nem menekül. Lehet, hogy kénytelen lesz szünet tartani időnként, de az biztos hogy ismét vissza fog találni a vízpartra.