"Jósokminderől"

    A feeder -,mint oly sok más horgásztechnika- az angol horgászok agyából pattant ki. Hogy milyen apropóból, azt nem tudom, de a lényeg, hogy működik és eredményes. Az egész módszer lényege a hihetelenül érzékeny spicc, ami a legkisebb, legfinomabb kapást is közvetíti. Ezekből általban hármat adnak a bothoz, külömböző érzékenységben, ezt szinük

mellett a vastagságuk is jelzi. Azt, hogy melyiket használjuk mindig a vízparton kell eldönteni. Gyenge szélben, vagy óvatos kapások esetén a legérzékenyebbet használjuk; erős szélben viszon erősebb spicc kell. A módszer másik különlegessége, az ahogy a botot elhelyezük a vízparton. Mindig a parttal párhuzamosan kell, vagy úgy, hogy a bot vége felfelé nézzen. A lényeg, hogy a zsinor és spicc közel 90°-ot zárjon be. Bedobás után a zsinort kissé meg kell feszíteni, hogy a spicc enyhén görbüljön. Így láthatjuk majd a kapásokat, amik vagy a spicc tovább görbüléseként, vagy kiegyenesedéseként jelentkezik. Bevágni általában akkor kell amikor a bot vége határozozttan hajlik, de ezt is sokminden befolyásolhatja; pl: a kapások vehemeinciája; nyílván nem kell sokáig várni akkor ha a halak gyengén, óvatosan kapnak, mert az életben nem fogják rángatni a botot. Előfordulnak olyan kapások is, amikor a bot hirtelen lerepül a bottartóról a víz fele. Ezt általában a pontyok szokták produkálni, nyáron, de ez ritka, bár azért nem ajánletos 100 méterekre elsétálni a bot mellől.
    A feeder botokon nem tüntetnek fel dodósúly, helyete három angol kifejezést használnak; medium, medium-heavy és heavy.
    A szerelék összeállítása nem kíván különösebb szakértelmet.


























    Meg van a bot és a többi cucc, már csak egy jó orsó kell; a legjobb egy 40-es, 3-4 csapágyas. Különösebb követelmények nincsenek, csak az, hogy a fékredszere precíz és megbízható legyen.
    Az eteőanyag és a csali: ehhez a módszerhez jó sok kaját el kell használnuk, mert ennek épp ez a lényege. Itt sem árt az alapozó etetés, mint a matchbotos technikánál, de itt már nem kell külön utána lőni, mert ezt az eteőkosárba rakott kajával megoldjuk minden dobásnál. Az etetőanyagot úgy kel bekeverni, hogy legkésőbb a fenékre érés pillanatában ki kel oldódnia, hogy így csalogassa  a halakt. Most leírok két jólbevált etetőanyagot. Az egyik saját recept, a másik unokatestvérem, Tar Zoltán által kikisérletezett: az enyém: Van den eynde és sárga Tímár, valamint kukoricadara (2:2:1), ezt külön vízben feloldott rumaromával keverjük, hozzáadunk még csontit, és konzervkukoricát. A másik recept a következő: Maros mix XXL ponty és kukoricadara (1:3), dúsítva szemes takarmánnyal (kemény kukorica, amit egy éjszaka áztattunk, valamint áztatott búza és epres pellet). Az egészet hagyjuk egy kicsit megsavanyodni. Csalinak sokmindent haszálhatunk: csonti (simán vagy fahéjasan), konzervkukorica, pálikás kukorica, fűzött kukorica vagy pellet, főttkrumpli és még sokminden, aminek csak a képzeletünk szab határt. Nyugottan kisérletezzünk, mert ez a siker kulcsa.
    Végszóként csak annyit, hogy mindenkinek érdemes beszerezni egy ilyen botot, mert nagy élényekben lehet részünk.